Tájtörténet

Egy elfeledett világ, avagy a Marcal- medence múltja és jelene

A Marcal- medence elhelyezkedése

Ság, a Marcal- medence bástyája

A Marcal-medence Közép - Dunántúlon, a Kisalföld déli területét képezve, Vas és Veszprém megye határán húzódik. Nyugatról a Kemeneshát, míg keletről a Bakony határolja ezt a Zalaszegvártól Külsővatig nyúló mintegy 3000 hektárnyi területet, ami a Marcal-völgy kistájnak a középső részét alkotja. A Marcal útját itt mint két bástya, két párját ritkító tanúhegy őrzi. Nyugatról a Ság-hegy, míg keletről a Somló, kik a Kisalföld síkját oly merészen törik meg, hogy az erre utazóban önkéntelenül vágyat ébresztenek a táj megismerésére. Itt a két tűz közt született meg ez a csodálatos világ: a Marcal-medence.

<< Oldal tetejére

A Marcal- medence kialakulása

a Marcal

A Marcal-medence területe folytonos romboló és építő hatásoknak volt és van kitéve. Az Alpokból és a Bakonyból hordalékanyagok érkeztek mik a mélyebb, síkabb területeken lerakódtak, majd tovább szállítódtak a Kisalföld felé. A Kisalföld központi része folyamatosan süllyedt és ez a folyamat az alsópleisztocénben is jelentős maradt, így a folyók errefelé irányultak. Rengeteg hordalék szállítódott át a területen, amire bizonyíték a Kemeneshát nagy tömegű kavicstakarója. a Zala is ezen a területen folyt keresztül táplálva az akkori Marcalt és az így hatalmasra duzzadt folyó oldalazó erózióval szélesítette völgyének talpát. Ezért jöhetett létre a mostanra kicsivé zsugorodott folyóhoz képest a szokatlanul nagyméretű völgy.

A középső-pleisztocénben viszont a Zala megváltoztatta folyásirányát és a középső szakaszán lefejeződve dél felé fordult. Ez jókora vízgyűjtőterület-vesztést jelentett az egykori folyónak, és az ezáltal kisebb vízhozamú Ős-Marcal formálta tovább a medencét.

az újpleisztocénban azonban nem állt meg a Marcal építő-romboló munkája, hanem tovább változtatta medrét és mellékpatakjaival együtt eróziós szigetek vonulatát alakította ki. Ezek a néhány méter magas szigetek hosszan és párhuzamosan húzódtak a Marcal medre és a mellékpatakok ágai közt, mintegy természetes gátat alkotva. Előfordultak viszont olyan nagy árvizek, amik ezeken a gátakon átbukva átfolytak a szomszéd patakok ártereibe. Ezek a rendszeresen ismétlődő átfolyások fokozatosan feldarabolták ezt a még egységes gátat így hozva létre kisebb eróziós szigeteket. Ha egy ilyen átfolyás talpa mélyebbre került, mint a patak medre, akkor a vízfolyás elhagyta medrét és a Marcalba torkolt. Az ilyen lefejeződéses folyamat eredménye a Marcalt Keletről követő Hunyor-patak Marcalba torkollása. Ilyen és ehhez hasonló eróziós folyamatok állandóan változtatták a medencét, így nehéz megmondani, hogy mikor hol húzódott a Marcal eredeti medre.

A medence mocsarai a völgytalp nagyobb szakaszainak besüllyedésével, a 10 ezer évvel ezelőtt kezdődő holocénban keletkeztek. Az így kialakult pangó vizű mocsarakban több méter vastag tőzeg képződött és ezeknek a helyeknek a kiaknázására (Mersevátnál, valamint adorjánházánál) tőzegbányákat is létesítettek, mik a bányászás után horgásztavakká váltak.

<< Oldal tetejére

Mesél a múlt

Mocsárrét

Az 1863-ba elkezdődött lecsapolás előtti medret a medencében nyitott szemmel járók még ma is fellelhetik. Ugyanis az egykori meder útjának látható nyomai a még 100 éves elterelés ellenére is megmaradó lápos mocsárrétek, valamint a folyó munkálta talajeróziós dombok, és az eróziós szigetek meredekké kimosódott oldalai, azaz a folyóteraszok. Ilyen oldalazó eróziós folyamatok hozták létre a Bánhalmától nyugatra fekvő Belsőbándi domb nyugati, meredek oldalát, valamint a Külsővat és Marcalgergelyi közt található kaszáló és szántó közti meredek szintkülönbséget. Ha ezeket az apró, de annál beszédesebb jeleket figyelve járjuk végig a Marcal-medencét, akkor elénk tárul az egykori világ valódi arca.

A múlt jeleit vizsgálva egy kanyargó és szélesen elterülő folyómedret fogunk találni, ami egyáltalán nem hasonlít a mai mederhez. Egy medret, mi gyakran szétágazott és amiben a hordalékkúpok kis szigeteket képeztek, de kis öblöket és mélyedéseket is találhatunk, mik időszakosan kis tavakká változhattak. Az adorjánházától nyugatra fekvő legelő legmagasabb pontjára felállva szépen kirajzolódik előttünk a lassan haladó folyó egykori munkája, hol a víz ezernyi kiismerhetetlen utakon kanyargott öblöket teremtve és kis dombokat mosva. Szinte felelevenedik előttünk az egykori mocsárvilág és képzeletbeli szemeink előtt újra éledhet ez a már tovatűnt világ. Bánhalmától Marcalgergelyiig jól követhető az egykori meder kanyargása, de Nagypirittől adorjánházáig terjedő szakaszán szinte eltűnik a szemünk elől. A folyó itt ugyanis szétterülve olyan szélességben haladt, hogy a meder akár több 100 méteres is lehetett, de Csögle és Nagypirit között a völgytalp elérte az 1500 méteres szélességet is. Nem alkotott tehát itt határozott medret magának a folyó, hanem a síkságon elterülve hatalmas és járhatatlan mocsárságot hozott létre. A fő folyás nyomait azonban itt is megtalálhatjuk a falvak nyugati határának közelében.

<< Oldal tetejére

A Marcal vízjárása

Áradás

Ahogy ez a régmúltban is volt a Marcal ma is nagyon ingadozó vízjárású. a merseváti vízmércénél mért adatok alapján a legkisebb vízhozam 0,15 m3/s, az átlagos vízhozam 0,4 m3/s, a közép vízhozam pedig 2,8 m3/s volt, 50 évenként egyszer azonban eléri 110 m3/s vízhozamot is. Gyakran kell számítani árvizekre, mik átbukva a mesterséges gátakon hatalmas területeket öntenek el. Egy-egy ilyen áradás esetén Külsővatnál akár több km hosszan és akár km szélesen is elönti a folyó két oldalán fekvő legelőket, kaszálókat végeláthatatlan vízfelszínt borítva a tájra. A Marcal és mellékpatakjainak vízgyűjtő területe a Bakony ÉNY-i lejtője, mely csapadékos terület. Árvizet azonban helyi csapadék nem tud kelteni, mert a nyári nagy záporok is csak kis kiterjedésűek és legfeljebb egy-egy mellékpatakot érintenek. Az egyidőben történő hóolvadás viszont komoly árvízveszélyt jelent a medencében, hiszen ekkor az egész vízgyűjtő területen egyszerre jelenik meg a víztöbblet jókora áradásokat okozva. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a Bakonyból érkező patakok esése nagyobb így ezek árhulláma szinte ráfut a folyó árhullámára, jelentősen megnövelve annak nagyságát.

<< Oldal tetejére